Januari krizis.

Januarban amilyen nagy lendulettel kezdtem neki az ujevnek es az uj eletnek, annyira hamar zatonyra futottam, ugy ereztem, es csak jottek-jottek a problemak. Nem alakultak jol a baratkozasok, hosszunak ereztem nagyon az egesz napot egyedul. Simi szupernyugos lett, ejszaka is rengetegszer felebredt. Almatlansag a tetofokara hagott. Szoval minden rossz volt. Aztan egy szep hetfoi napon, a babaklinikan kiderult, hogy Simon nemhogy hizott volna az elmult egy honapban, hanem fogyott. Azta...osszeomlas majd gondolkodas. Akkor a sok nyugossegnek valoszinuleg ez lehetett az oka. Tehat keves lett a tej. Na akkor indult a tapszer projekt. Milyet, hogy, mennyit...keves segitsem volt, de egy baratnom Magyarorszagrol sokat segitett. Simon 3 het alatt behozta a lemaradast, 1.2 kg-t hizott, boldog, elegedett baba lett es a sok erthetetlen nyugoskodesnek vegeszakadt. Szoval ertheto, hogy ilyen korulmenyek kozott semmi indittatasom nem volt irni a blogra, vagy kepeket felpakolgatni. Most, hogy mar rendezodni latszanak a dolgok, most mar van. 

Ugyhogy ime...