2010. december 19., vasárnap
2010. december 16., csütörtök
2010. december 15., szerda
Elmélet és gyakorlat.
Az elmúlt időszak sok tanulással és tanulsággal volt teli. A nagymamák ittléte segítette a hétköznapokat, ugyanakkor feladta a leckét együttélésből, amit újra lehetett tanulni. A tömbösített családi élet fogalom ekkor született meg bennem. Sokmindent jelent ez számomra, de most részletekbe nem fogok belemenni:)
Anyukának lenni nagyon jó dolog, főleg, ahogy egyre nagyobb biztonsággal vagyok együtt a Simonnal. Kifejezetten nyugodt és boldog babának látom és ez jó. Ugyanakkor a visszajelzés a környezetemből néha hiányzik, tényleg jól csinálom, tényleg jól van ez a gyerek? (a válasz persze tudom, hogy igen:)) De mégis az itteni emberek nem ismernek régóta, nem tudnak mihez viszonyítani.
Ettől függetlenül az élet kifejezetten szép és jó. Nagy a bódogság!
A rögvalósághoz még az is hozzátartozik, hogy a laptop valószínűleg meghalt és lehet, hogy magával vitt sok-sok képet, videót és egyéb dokumentumokat. persze ez még nem biztos, de most azért nem fogok képet rakni ehhez a bejegyzéshez, mert nincs, illetve nem elérhető:)
A karácsonyt kifejezetten várom, hogy hármasban töltsük. Nem elsősorban a karácsony estét, hanem ezt az időszakot, amikor felfedezzük végre Londont hármasban. Séták, kiállítások, éttermek.
Most ilyennek szeretném a karácsonyt!
2010. november 30., kedd
Karácsonyi hangulat.
Teljesen elkapott már a karácsonyi hangulat.Ma hatalmas hóesésre ébredtünk. Simi szokásos reggeli nézelődése és gőgicsélése most egy nagy hóeséses ablakra meredt. Nagyon hangulatos volt. Ha nem velem történne,még akár giccsesnek is gondolnám, de így nagyon jó volt:)
 |
| Az örökmozgó..nehéz fotózni. Apukájának jobban sikerül:) |
2010. november 18., csütörtök
2010. november 11., csütörtök
2010. november 9., kedd
Program.
Ma elmentünk az első babás programra Simonnal. A szokásos klub kihelyezte az ülését Wimbledonba Simon tiszteletére és egy játszóházban voltunk mindannyian. S. annyira tündérien viselkedett, mint egy álombaba. Aludt, evett, nézelődött majd ismét aludt és mindeközben nagyon szép is volt:) Nagyon büszke voltam rá!
2010. november 7., vasárnap
2010. november 6., szombat
2010. november 4., csütörtök
Reggeli.
Ez még az előző bejegyzéshez tartozik, csak a blogger kicsit megbolondult:)
Biztos ő is akart volna egy ilyen reggelit!
Biztos ő is akart volna egy ilyen reggelit!
Meg vannak szép és könnyű napok.
Tegnap Nagy Britannia is elismerte hivatalosan, hogy Németh Simon megszületett, a mi gyerekünk és ez a neve. Hurrá!! Sokáig ment a gondolkodás, hogy esetleg legyen második neve, de amilyen egyértelműen jött a Simon név, olyan bizonytalankodva és tanácstalanul álltunk a második név kérdés előtt, hogy végül úgy döntöttünk, nem lesz második neve. Olyan jó ez a Simon, nem kell mindenféle egyéb szempontokat mérlegelni, mi van ha nem tetszik neki, túl felnőttes az angoloknak, stb. Magyarosan Simonnak kell szólítani és az úgy egy csodaszép név.
Ezt megünnepelendő elmentünk a Battersea parkba, ahol megmutattam a "fiúknak" a helyet, ahol kertészkedtem. Simon persze végigaludta. És az első nyilvános szoptatás is megesett egy tóparton kacsák és rengeteg galamb társaságában. Na jó, azért volt ott pár ember is, előlük takargattam magam:)
 | |
| anyakönyvezés után |
 |
Mixinek küldök itt egy gyönyörű képet a babzsákról, ami remek:))! Köszönjük! |
2010. november 2., kedd
2010. október 27., szerda
Simonnal itthon.
Végre hazaérkeztünk a kórházból és mindenki jól van, és minden megoldódott, mégha nem is ment minden simán. Itthon jó lenni.
Simon rengeteget akar enni, az igény szerinti szoptatásban hívők szerint mindig mellre kéne tenni, ha kéri és én elméletileg szimpatizálok ezzel a nézettel, de időnként "parancsmegtagadok". Főleg akkor ha evett vagy 30 percet, kb annyit elvan magában, vagy kicsit sírdogál, majd rákezdi újra 30 perc múlva. Akkor úgy érzem, hogy na ez sok a jóból.
Még kicsit nem érzem, hogy milyen arányban adagoljam ide a nagyon részletes babápolási, szoptatási tapasztalataimat, illetve mennyire legyen inkább egy általános helyzetjelentés az itteni hangulatokról. Mindegy...majd kialakul.
Addig is van egy-két isteni fotó, amit mindenki örömére felteszek, beszéljenek azok helyettem!
Simon rengeteget akar enni, az igény szerinti szoptatásban hívők szerint mindig mellre kéne tenni, ha kéri és én elméletileg szimpatizálok ezzel a nézettel, de időnként "parancsmegtagadok". Főleg akkor ha evett vagy 30 percet, kb annyit elvan magában, vagy kicsit sírdogál, majd rákezdi újra 30 perc múlva. Akkor úgy érzem, hogy na ez sok a jóból.
Még kicsit nem érzem, hogy milyen arányban adagoljam ide a nagyon részletes babápolási, szoptatási tapasztalataimat, illetve mennyire legyen inkább egy általános helyzetjelentés az itteni hangulatokról. Mindegy...majd kialakul.
Addig is van egy-két isteni fotó, amit mindenki örömére felteszek, beszéljenek azok helyettem!
 | |||||
| Első séta hirtelen útbaigazítással. |
2010. október 17., vasárnap
2010. október 3., vasárnap
Modern varázs.
Pénteken még nyomasztottam magunkat, hogy valami különlegeset kell most csinálni, aztán szerencsére kicsit elfelejtettük mindketten...O. elmerült az internetes vásárlás szépségeiben. Egész hétvégén ott feszült az izgalom, megnyerjük-e a licitálást. Vasárnap este aztán ott ültünk a gép előtt, rányomjak most még egy fontot?, most frissítsek? és végül 22 óra 5 perckor ott táncoltunk a gép előtt, mert miénk lett egy remek kis fényképezőgép, amivel én fogok kattintgatni, amikor a baba szép lesz és aranyos és édes...
A hasamra meg festettünk hatalmas, színes madarat és egy nagy sejtszerű valamit, ami nagyon passzolt szerintem a hasamon belül lévő világhoz:) Aztán másnap megnéztük, hogy csinálják a hivatalos művészek. A Tate Modernbe mentünk el és mindenféle modern cuccot néztünk meg. Rosa Barba, egy olasz nő, kicsit érdektelen filmes, vetítőgépes dolgait, meg egy nagy kiállítást az Arte Povera olasz, művészeti csoportról, mozgalomról. Abban voltak vicces, béna, meg eléggé beteg dolgok is. A legjobb persze az interaktív oktató videó volt. Aztán ebédeltünk egy jót.
2010. szeptember 28., kedd
Hétvégi vizitek.
B. eljött és meglátogatott minket. Ennek örömére ettünk sokat, aludtunk sokat és röfögtünk sokat, kevéssé hallhatóan. Meg persze beszélgettünk sokat, mert volt mit bepótolni. Amikor pedig mentünk, akkor egészen lassan bandukoltunk, hogy a Simi is tudjon jönni:)
Elmentünk ismét a tengerhez, hogy újra lássuk. A hely neve Seven Sisters, mert 7 fehér, hatalmas sziklafal van egymás mellett. Szép volt. Nagyon fújt a szél. Otthon a nagy meghatódottságban kiderítettük, hogy Anglia legkedveltebb öngyilkos helyét látogattuk meg!
Vasárnap este pedig meghívást kaptunk egy angol-magyar párhoz, akik rendelkeznek egy 1,5 éves kisfiúval. A lányt a klubból ismerem. A kisfiút is. A férfit nem ismertem. A házuk annyira jó, ők maguk is annyira jók, a gyerek is annyira jó és ahogy a gyerekkel meg egymással bánnak az is...annyira jó. Nagyon jól éreztük magunkat. Igazán szimpatikus emberekkel megismerkedni öröm. Meg valahogy olyan otthonosság érzés is volt velük. Több közös szál kiderült, a filozófia szak, szociális munkás ügyek...
További képek erről itt.
2010. szeptember 27., hétfő
Absolutely brilliant news.
Mondta a dúla, amikor elújságoltam neki a nagy hírt, hogy minden akadály elgördült annak az útjából, hogy a születésházba lehessen menni szülni. És igen, abszolute csodálatos hír. Ennek örömére, szerintem, Simi le is szállt egy kicsit a hasamban, úgyhogy már nagyon lent van. UH-on nézve egészen beágyazott fej, tökéletes oldalon lévő gerinc volt látható, úgyhogy nagyon elégedett voltam és megkönnyebbült is. Mindezt az orvosi vizitet egy manöken szépségű indiai származású nőgyógyász főorvosnál ejtettük meg. aki testhezálló, szűk sötétkék ruhában, hatalmas nyakékkel, műszempillákkal, tökéletes sminkkkel és igéző mély hanggal rendelkezett. Igen, abszolute csodálatos, ő így rendel a kórházban.
2010. szeptember 12., vasárnap
Arany vasárnap.
A mai vasárnap egészen csodálatos napsütésben telt és a felhőket figyelgetve, megállapítottuk, hogy a legérdekesebb felhőképződmények tudnak itt lenni. Olyanok, mint a tengerparton a homok, amit hullámosra fodroz a víz. A napszemüvegem pedig nagyon jó szűrőt képez, amivel lehet kémlelni az eget.
Az utcánkban utcafesztivál volt, ami egészen minimális, de annál lelkesebb közönséggel dicsekedhetett. Az egyik ház teraszán zenekar játszott Janis Joplin, meg ilyen régi zenéket, amiről A. mondta, na ezt a korszakot nem ismerem:) Lányok festegették a kisgyerekek arcát tigrisre, pókra, cicára. A nagyob fiúcskák meg vizes lufival dobálták egymást kergetőzve. A felnőttek söröztek és táncoltak. Semmi meglepő nem történt és kb 20 perc elég is volt ebből a "fesztiválból". Bár őszintén szólva nagyon eszembe jutatta azt a házi pikniket, amit még anno a Krúdy utcában szerveztünk, csak az tényleg kicsire volt tervezve és ezért nem okozott csalódást, sőt, nagyon is jó lett!!
Amúgy mindenestül kerekedek és lassulok!
2010. szeptember 9., csütörtök
Fotórejtvény.
A képen elrejtettünk egy Silkát.
Mivel nem jött egy jó megoldás sem, ezért felfedjük a nagy titkot: Silka = E, azaz én magam:)
Mivel nem jött egy jó megoldás sem, ezért felfedjük a nagy titkot: Silka = E, azaz én magam:)
fotórejtvénye kezdőknek
...és haladóknak.
2010. augusztus 30., hétfő
Mákvadászat!
Az embernek alapvető igénye, hogy időről-időre mákot fogyasszon, különösen, ha olyan szenvedélyesen szereti mint én és ha egy távoli magyar rokon Londonban meghívja vacsorázni és jön a felkérés, hogy a desszertet mi vigyük. Adja magát a helyzet, hogy valami magyar, mákos dolgot csináljunk és így rendkívül hamar a mákosgubára esett a választás. Remek! De hol lehet mákot szerezni Londonban? A magyar anyukák azt mondták nekem, hogy a lengyel boltban. Sikerült felhajtanunk egy lengyel boltot és miután nagy nehezen tisztáztuk az eladóval, hogy nem a mákos süteményt szeretnénk megvenni, ami a pultban volt, hanem csak mákot keresünk, akkor mondta, hogy az nincs. Folytattuk az indiai boltokkal, ahol elképesztő választék van fűszerekből, kb. 5 polc csak fűszerekkel van tele 4 szinten mindenféle 'seed'-ek. Csak nem találtuk, pedig az eladó szerint volt, aztán csak oda kellett hívni segítségül és leemelt egy fehér magokkal teli zacskót. Fehér mák! Jaj, hát az nem elég jó, mert nem fekete, ugye, azon túl, hogy fogalmam sem volt, hogy van ilyen....
Nem, fekete mák. Ja, hát az van a következő boltban. Isteni, irány a következő bolt. És tényleg volt. Nem feketének, hanem kéknek hívják, de éljen, megvolt a mák kb 1.5 óra vadászat után.
Utána következett a mákosguba készítés, dögletesre sikerült. A. remekelt, mozsárban megtört kb 20 dkg mákot, ami nem kis munka volt. Este hatalmas sikert arattunk vele. P-ék egészen odavoltak. És az is nagyon tetszett nekik, hogy VANNAK magyar kaják, ugyanis a rakott krumplit már megismerték szintén a mi jóvoltunkból. Azt nem meséltük el nekik, hogy logisztikai okokból a mákos guba kb . 4 órát pihent a Victoria pályaudvar csomagmegőrzőjében, de ez csak jót tett neki, állítom!
Közben még délután A. abszolvált egy hatalmas 3 órás, szervezett street art sétát. Úgyhogy a vacsorára egész kimerülten érkezett, de így is sikerült egy remek estét eltöltenünk finom étkekkel, nagy beszélgetésekkel, éjfélkor már futni kellett az utolsó metróhoz.
Erről a napról majd jönnek street artos képek!
Megjöttek. Ide is.
Megjöttek. Ide is.
 |
| SPACE INVADERS |
 | |
| ROA |
 |
| I'M A GRONCHO MARXIST |
 |
| CZK |
 |
| THE HEADQUATERS |
 |
| GIRLY STUFF |
 |
| TOOL |
 | ||
| SEPT 16 |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)