A nyár továbbra is isteni itt Londonban. 20-25 fok, minden kismamának csak ajánlani tudom:)
A lakás egyre jobb, most már minden szegletében használható. Nincsenek dobozok,nincsenek feldolgozatlan kupacok, halmok sehol és ez remek érzés. Az otthonosság teljes erejével tombol. Ez nekem nagyon fontos, hiszen elég sok időt töltök most is itthon, és bizonyára még többet fogok.
Az ágy alatt még egy két ki nem bontott IKEA pelenkázó, meg kiságy pihen, de hát ők várnak az idejükre.
A bababiznisz további részei, úgyis, mint terhesgondozás szintén halad nagy erőkkel. Legalább 2 hetente valamilyen orvoshoz kell szaladozni, úgyhogy elég jól ismerem már a 493-as busz viszonylatot, ami a kórházba visz. Voltam terheléses cukorvizsgálaton, jelentem nem vagyok terhességi cukorbeteg. Voltam otthon pajzsmirigyvizsgálaton, nem vagyok pajzsmirigybeteg. Voltam speciális nőgyógyásznál, mondta minden rendben van, nem tartozom már "high risk" csoportba. Voltam bábánál, ahol Simon baba nem volt hajlandó nyugton maradni, ezért alig találtuk meg a szívhangját és a bába nagyokat röhögött ezen. Édes volt. Egy szó, mint száz, nem gondoltam volna, hogy az angol egészségügy, amiről olyan sok rosszat hallottunk otthon, ilyen alaposan, folyamatosan felügyeljen.
Ezen a héten indul a szülséfelkészítő tanfolyam, merthogy olyanra is kell járni. Az már apukás lesz:) Végre az András is beleszagol egy kicsit ebbe a hatalmas bababizniszbe.
Az önkéntes munka meglepően nehezen indul be. Fura mód itt is egy kicsit bénán sikerül szervezni ezeket a dolgokat. Kifejezett nyomulásomra sikerült csak végre elérnem, hogy elmehessek a Thrive-ba önkénteskedni. Ami annyit jelent, hogy péntekenként leszek csak ott, mert több nap nem lehet. Eddig egyszer voltam. Nekünk magyaroknak kicsit nevetségesen hatnak a nagyfokú biztonsági óvintézkedések, ami itt Angliában szokásos. képzeljetek el egy olyan kertet, ami le van kövezve és kb 1-2 m átmerőjű földágyások vannak benne, amiben virágok, és zöldségek vannak. Nem olyan sok ilyen ágyás van, mondjuk 4. Szóval állsz egy lekövezett udvaron és az önkéntes koordinátor arról beszél, hogy munkacipő. Mondom neki -nagyon felkészültem- ó, én azt hoztam, mire ő: nem, itt nálunk vasbetétes munkacipőt kell hordani, amit mi biztosítunk. Hoppá!! Ugyan nem értettem minek. Mertha még a babati farmon, ahol traktorok, gépek vannak, föld és sár mindenhol ott elvárnák, akkor ok, dehogy egy királynő rózsakertje jellegű kertben ez minek? Mindegy, mondta András, hogy ez már csak így van itt Angliában. Szóval miután egy félórát mesélt a "Safety" ügyekről John, végre odamehettem a csoporthoz. Eljött a nagy pillanat, az önkénteskedés. És csak álltam és álltam, és nem nagyon történt semmi. A kertterapeuta néha odaadott valakinek egy cserép virágot, vagy egy fűszernövényt, hogy tegye az állványra, egy ember locsolt én meg mint szuper lelkes önkéntes álltam egy ideig, mindenkire barátságosan mosolyogtam, meg bemutatkoztam, majd leültem:). Majd néha felálltam és leültem. Aztán vége lett a szeánsznak és teáztunk. Közben egy siket fiúnak nagyon tetszett, hogy terhes vagyok és kérdezte, hogy mikor fog születni, meg, hogy fiú-e vagy lány. Azért ezt ugye nem volt olyan egyszerű megérteni, de sikerült információt cserélnünk. A teázás alatt minden embernek le kellett irnia a saját füzetébe, hogy milyen tevékenységeket csinált. Öntözés, ültetés, stb. Ez a terápia része, felteszem. Aztán mindenkiért jött valaki, egy kocsi, egy taxi, egy segítő és kiürült a kert. Hát így zajlott az első alkalom. De azért nem adom fel, hátha azért kisül ebből valami. Bár sok idő már nincs a baba születéséig.
London valahogy egyre barátságosabb arcát mutatja, vagy nyilván én kezdem el egyre jobban megkedvelni. Vasárnap nagy közös reggelizések vannak Mikolájjal, ami egészen délutánig eltart.
Közben rengeteg dolgot kell állandóan intézni telefonon, interneten. Közüzemek, kerti komposzt begyüjtés, ruhagyüjtés, internetintézés, ágykereteladás, időpontok szervezése ilyen-olyan helyekre bankba, doktorhoz.
És közben a csömöri munkával is kell haladnom, hogy tényleg elkészüljek vele. Na nem panaszkodom, mert azért sok időm van.
Pár kép a lakásról.
