2011. november 16., szerda

Rövid, ám

annál fárasztóbb és pechesebb magyarországi vizitünkben mégis volt egy rendkívül vicces elem. Simi új utazási módja. Íme.
Persze voltak azért jó pontok, esküvő pl. nagyon szép volt, Simi szülinapja remek volt ilyesmik.

2011. november 6., vasárnap

Költözünk!!

Igen, költözünk. Igaz a hír és nagyon boldogok vagyunk tőle. A lakás észak Londonban van, Highgate metrómegállóhoz közel és remek az egész környék. Igazi londoni hangulat, igazából olyan érzés, mintha most költöznénk Londonba. Az utca platánfás, körülöttünk van egy erdő, közel vannak a boltok és az erdőben egy remek kávézó és játszótér.
Annyira lelkesek vagyunk egyenlőre, hogy semmi bonyodalom nem rettent el minket. például, hogy van 14 nap, amikor nincs hol lakni. Az összes doboz megy egy raktárba, mi haza, aztán a raktárból a dobozok majd be a lakásba. Tehát lényegében 2szer kell költözni, de nem baj. 


2011. október 29., szombat

Party.

Ma volt S. születésnapi partyja. Megrendeltük egy játszós-kávéház gyerek partyját, így volt kekszgyártás, ugrálóvár, csúszda, szendvicskék, sok-sok kiborult itóka, elgurult csokigolyócska, lisztes gyerekek, rongyokkal és felmosóvödörrel futkározó személyzet és remek hangulat.
S. kapott mixert (betonkeverős autó), állathangos könyvet, babazsírkrétát és egyéb dolgokat. A szülei egy gumicsizmával ajándékozták meg, amiben rettenetesen viccesen tud egyenlőre járni. Továbbá szülei nekiveselkedtek egy sacher tortának is, ami igen jól sikerült. Igaz, hogy a készítés utolsó fázisában a torta félig leborult és lehetett elölről kezdeni a mázat, de végül csak megérkezett a helyszínre egy nagy dobozban.  A nap amúgy egy hatalmas autózással indult, hogy beszerezzünk egy megfelelő tortaformát, majd természetesen az utolsó pillanatban nekiveselkedtünk a tortagyártásnak. Most már ünnepelt boldogan szunyókál és nyilván szépeket álmodik a mai napról. 


















2011. október 22., szombat

2011. október 18., kedd

1000 éve.

Már annak, hogy nem írtam semmit a blogra. Valahogy nem akaródzott. A távolság az otthon és az itthon között egyre megszokottabb. Itteni életünk pedig beállt egy menetbe. Kicsit monoton, kicsit fárasztó, de milyen legyen egy 1 éves gyerekkel, ugye. Simi hatalmas léptekkel halad előre. Úgy tűnik a mozgásra tette a hangsúlyt. Mindenre felmászik, amit csak meglát. Mindenről lecsúszik, legyen az csúzda, göröngyös izé vagy lépcső. Nagyon bátor, szinte semmitől nem retten meg. Pontosabban nem szinte, hanem szó szerint semmitől nem retten meg. Mondjuk a sötétet reggel nem szereti, amikor 6kor felkel és nagy buzgón elindul a konyha felé, ahol sötét van, azért félúton visszafordul sírva.


Költözésben is vagyunk. Sok mindent kellett megint csak eldönteni. Menjünk vagy maradjunk, és ha megyünk, akkor hova is menjünk. Északra, vagy maradjunk délen, esetleg vegyük Magyarország felé az irányt? Végül megyünk, mert mindenképpen mennünk is kell, megvan már az itteni lakás új bérlője, és északnak vesszük az irányt. 

Közben, azt hiszem sikerült feltöltenem azokat a videókat, amiket Simi egyéves születésnapján készítettem. Nem egy buliról van szó, csak egy átlagos napról. 
No és ami lemaradt, hogy a játszóházban hogy ütlegelte aranyos lengyel kollégai fejét kisautóval, hogy hogyan adogatta elragadóan az építőkockákat egy nagyon helyes 3 éves kislánynak és hogy hogyan vette el minden gyerek kezéből a kekszet ellentmondást nem tűrve:))) 
Hát így. 
Én meg csak szaladgálok utána, mondom No, No. Tömöm a kezébe a saját kekszünket, hogy azt egye és mosolyogva magyarázom a lengyeleknek, hogy "nem gondolta komolyan, még csak 1 éves...:)" Ők aranyosan visszamosolyognak, hogy persze, persze, de azért elkeseredetten vigasztalják a kisfiút. Megjegyzem az a kisfiú egy szörnyen sírós fajta volt, mindenért elbőgte magát...
Na elmegyek aludni. Jó éjszakát!

Esti ráadás.

Íme és köszönjük a csomagot ajándékostul!!