Simonnal itthon.

Végre hazaérkeztünk a kórházból és mindenki jól van, és minden megoldódott, mégha nem is ment minden simán. Itthon jó lenni.
Simon rengeteget akar enni, az igény szerinti szoptatásban hívők szerint mindig mellre kéne tenni, ha kéri és én elméletileg szimpatizálok ezzel a nézettel, de időnként "parancsmegtagadok". Főleg akkor ha evett vagy 30 percet, kb annyit elvan magában, vagy kicsit sírdogál, majd rákezdi újra 30 perc múlva. Akkor úgy érzem, hogy na ez sok a jóból. 

Még kicsit nem érzem, hogy milyen arányban adagoljam ide a nagyon részletes babápolási, szoptatási tapasztalataimat, illetve mennyire legyen inkább egy általános helyzetjelentés az itteni hangulatokról. Mindegy...majd kialakul.
Addig is van egy-két isteni fotó, amit mindenki örömére felteszek, beszéljenek azok helyettem!

Első séta hirtelen útbaigazítással.

 

 

 

Padprojekt - St. George's, 2010. október 17.

északi szélesség: 51.426517, nyugati hosszúság: -0.173088

Padprojekt - The Beachy Head, 2010. szeptember 28.

északi szélesség: 50.745214, keleti hosszúság: 0.257117

Padprojekt - Norwich, 2010. augusztus 21.

északi szélesség: 52.632088,keleti hosszúság: 1.297365

Padprojekt - Greenwich, 2010. augusztus 15.

északi szélesség: 51.483314, nyugati hosszúság: -0.008921

Modern varázs.

Pénteken még nyomasztottam magunkat, hogy valami különlegeset kell most csinálni, aztán szerencsére kicsit elfelejtettük mindketten...O. elmerült az internetes vásárlás szépségeiben. Egész hétvégén ott feszült az izgalom, megnyerjük-e a licitálást. Vasárnap este aztán ott ültünk a gép előtt, rányomjak most még egy fontot?, most frissítsek? és végül 22 óra 5 perckor ott táncoltunk a gép előtt, mert miénk lett egy remek kis fényképezőgép, amivel én fogok kattintgatni, amikor a baba szép lesz és aranyos és édes...

A hasamra meg festettünk hatalmas, színes madarat és egy nagy sejtszerű valamit, ami nagyon passzolt szerintem a hasamon belül lévő világhoz:) Aztán másnap megnéztük, hogy csinálják a hivatalos művészek. A Tate Modernbe mentünk el és mindenféle modern cuccot néztünk meg. Rosa Barba, egy olasz nő, kicsit érdektelen filmes, vetítőgépes dolgait, meg egy nagy kiállítást az Arte Povera olasz, művészeti csoportról, mozgalomról. Abban voltak vicces, béna, meg eléggé beteg dolgok is. A legjobb persze az interaktív oktató videó volt. Aztán ebédeltünk egy jót. 

Szép hétvége volt, minden erőlködés nélkül, pedig ez volt az utolsó hétvégénk kettesben!